Egy szakmaváltás tapasztalatai: interjú Horváth Oláh Máriával,
aki a pedagogiai asszisztens pályára lépett
Az élet sokszínűsége és kiszámíthatatlansága sokszor arra késztet bennünket, hogy váratlan fordulatokat vegyünk.
A középkorúak körében egyre elterjedtebb a szakmaváltás gondolata, és egyre többen döntenek úgy, hogy új területeken keresik boldogságukat és kiteljesedésüket. Magyarországon ehhez az új képzési rendszer számtalan szakmai képzésével széleskörű lehetőségeket kínál.
Az alábbi interjúból kiderül, hogy sosem késő elindulni egy új, izgalmas pályafutás útján. Horváth Oláh Mária példája inspiráló történet a szakmaváltásról, a motivációról és a sikerről.
Kedves Mária, ha jól tudom te azok egyike voltál a csoportban, akik a pedagógiai asszisztens pályára szakmaváltás következtében jöttél. Mi volt az ezelőtti foglalkozásod?
– Élelmiszer eladó voltam 18 évig, utána egy ipari kerámiát gyártó gyárban dolgoztam 12 évig. Szóval a gyerekekhez ilyen formában semmi közöm nem volt soha. Viszont azt mondják a pedagógusok akikkel együtt dolgozom, hogy ennek ellenére valamiféle „ösztön” van bennem, mert első pillanattól úgy állok a szakmához és a gyerekekhez, mintha mindig ezt tanultam/csináltam volna, és ezt én is érzem.
De gondolom a vonzódást a pedagógiai terület iránt már valahogy azelőtt is érezted. Mi volt a szakmaválasztás hátterében? Mi motivált téged arra, hogy pedagógiai munkatársként folytasd tovább az életedet?
– Elsődleges szempont részemről a kisfiam és a család volt. A kisfiam, aki SNI-s és figyelemzavaros 2022-ben kezdte az általános iskolát, és a hosszabb szüneteket nehezen oldottuk meg, a munkám miatt. A fő szempont az volt, hogy több időt tölthessek vele. A másik szempont, hogy szakmában dolgozzak, hogy megkaphassam a garantált bérminimumot.
Egy harmadik, de sorban nem utolsó szempont, hogy nagyon szeretem a gyerekeket, ezért mindenképpen pedagógiai területen szerettem volna tovább folytatni a szakmai életemet.
Hogyan döntöttél arról, hogy éppen hozzánk jössz, a Te Szakmád Felnőttképző intézményt választod?
– Igazából ez bagatell dolog volt. A facebookot lapozgatva adta be a ti szakmai képzéseteket a telefonom.
Milyen volt az első benyomásod a pedagógiai asszisztens tanfolyamról? Van valami, ami különösen megfogott, vagy ami meglepett?
– Teljes mértékben csak pozitívan tudok nyilatkozni erről a kérdésről. Ami különösen felkeltette a figyelmemet, hogy volt egy ajándékképzés része is a csomagnak, egy Önismereti és Személyiségfejlesztő Tréning, ami számomra nagyon hasznos volt.
A képzés szervezői nagyon kedvesek voltak, minden kérdésemre időben választ kaptam tőlük. Szóval a képzés, teljesen zökkenőmentesen haladt.
Mi volt a legnehezebb és legjobb része az online képzésnek? Van valami, amire különösen emlékszel? Hogy teltek az órák?
– Nekem a legnehezebb része az óráknak, a pszichológia volt. Nehezek voltak a fogalmak, nehéz nyelvezete volt. A legjobb része a képzésnek, Tóth Andrea órái voltak. Andi tanárnő hatalmas tapasztalattal, nagyon emberközeli hangvétellel tartotta az órákat. Szerettem és értettem azt, amit elmagyarázott.
Milyen támogatást kaptál a képzés alatt a tanároktól és az intézménytől?
– A legfontosabb az volt számomra, hogy mindig minden kérdésemre választ kaptam mindegyik tanártól. Megkaptunk a kidolgozott tételeket és ahhoz a teljes körű magyarázatot. Teljes mértékben felkészítettek a vizsgára.
Mennyire volt gyakorlatorientált a tanfolyam? Melyek voltak a legérdekesebb tapasztalataid?
– Andi tanárnő az óráin sokat beszélt arról, hogy mi várható majd ezen a pályán. Milyen nehézségekkel és milyen előnyökkel kell majd szembenéznünk. Interaktív órák voltak, kérdezz-felelek kérdésekkel az anyaggal kapcsolatban.
Mi volt a legfontosabb tanulság vagy tapasztalat, amit a képzés során szereztél?
– A legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy sokkal hamarabb kellett volna erre a pályára lépnem, illetve a pedagógiai asszisztens tanfolyamra jelentkeznem.
Hogyan készültél a záróvizsgára? Hogyan érezted magad a vizsgán? Hogy sikerült a vizsga?
– Elsősorban nagyon-nagyon izgultam a vizsga miatt. Nem azért, mert nem készültem rá, hanem alapból van egy vizsgadrukk ilyenkor az emberben. Az órákon sokat gyakoroltuk az előző évek írásbeli, szóbeli és gyakorlati feladatsorait. Ezen kívül kutakodtam az interneten kapcsolódó anyagok után, és a kidolgozott tételeket és a saját kutatásaimat „összeollóztam”, „összegyúrtam” és az így kapott tételeket tanultam meg.
A vizsgán nagyon kedvesek voltak a vizsgabiztosok, ha látták, hogy bizonytalanok vagyunk, segítettek nekünk, rávezettek a megoldásokra.
Az írásbeli vizsgakérdések összetettek voltak. Felölelték az egész tananyagot. A szóbelin egy tételt kellett húzni, arról kellett beszélni, a gyakorlati tételsorból szintén egy tételt kellett húzni és arról beszélni.
Ami szerintem nagyon fontos, hogy folyamatában érdemes tanulni a tételeket a tanfolyam alatt. Tehát nem az utolsó hónapban elővenni az összes tételt és pánikszerűen készülni, hanem folyamatosan, akár hétvégente egy-két tételt megtanulni, és ismételni mindig.
Egyébként jelesre vizsgáztam.
Sikerült elhelyezkedned a szakmában? Ha igen, mennyire volt nehéz vagy könnyű? Hol dolgozol? Pontosan mi a feladatod? Mesélj nekünk erről kicsit.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert 2023. szeptember 4-én vizsgáztam, de 2023. szeptember 1-jével megkötötték velem a szerződést a mostani munkahelyemen. Másodjára pedig azért van hatalmas szerencsém, mert abba az általános iskolába vettek fel dolgozni, ahová a kisfiam jár. Békés vármegyében Orosházán dolgozom a Székács József Evangélikus Óvoda Általános Iskola és Gimnáziumban (az óvoda külön telephelyen található, viszont az általános iskola és a gimnázium egy épületben van).
A feladatom nagyon sokrétű. Elsősorban a pedagógusok munkáját segítem. Ez fénymásolás, nyomtatás, laminálás, névsor szerkesztés, faliújság dekorálás. Ezenkívül gyerekekkel is foglalkozom, ha esetleg valaki le van maradva a tananyaggal vagy egy-egy dolgozottal, akkor külön leülök vele, és a felügyeletem alatt elkészíti a kiadott feladatot.
Ahol dolgozom vannak alsósok, felsősök és gimisek is. Minden korosztálynál segédkezem.
Jelenleg egész héten, minden délután napközizek. Két napot vagyok harmadikosokkal napköziben, három napot pedig ötödikesekkel.
Ezenkívül ha iskolán kívüli programok vannak, kísérem a gyerekeket egy másik pedagógussal. Pl: művelődési házba, rendezvényekre, fogászatra, táborokba stb.
Milyen kihívásokkal találod szemben magad az új munkakörödben? Hogyan oldod meg ezeket?
A mi iskolánk inkluzív iskola. Ezért sok a „papíros gyermek”. Van autistánk, adhd-s, figyelemzavaros, sni-s, btmn-s gyermek. Együtt tanulnak a nem papíros gyermekekkel. Különböző intenzitással vannak jelen bennük a felsorolt „problémák”.
A kihívás számomra, hogy ezeket a gyerekeket a lehető legjobb módon kezelni tudjam. Mindenkihez van egy kulcs, amit meg kell találni. Eddig ez sikerült hál istennek.
Van egy-egy kisgyermek, aki csak akkor nyugszik meg, ha én megyek oda hozzá. Ez az jelenti, hogy kap egy hiszti rohamot, és csak úgy tud megnyugodni, hogyha én megyek oda és beszélek hozzá, átölelem, sétálunk, lépcsőt mászunk és közben számoljuk mennyi van belőle.
Hogyan látod, a pedagógiai asszisztens képzés során szerzett tudás és készségek segítik a munkádat?
Igen, mindenképpen hasznát veszem a munkám során a tanultakat.
Hogyan tudtad legjobban kihasználni a képzésen szerzett kapcsolatokat és hálózatépítési lehetőségeket az elhelyezkedés során?
Igazából amikor gyakorlaton voltam a leendő iskolámban, ott ismertük meg kölcsönösen a pedagógusokkal és az intézményvezetővel egymást, és ezáltal kerültem felvételre az intézményben. Kölcsönös szimpátia alakult ki.
Milyen továbbképzési lehetőségeket látsz a szakmában való fejlődés érdekében?
Mindenképpen a főiskola elvégzését ajánlanám még a képzés után, ha valaki szeretne ebben a szakmában még tudást szerezni. A főiskola első évében a tanfolyamon tanult anyagokat veszik, csak részletesebben.
Mária története rávilágít arra, hogy sosem késő újrakezdeni és új utakon elindulni. A szakmaváltás nem csak új készségek és tudás megszerzését jelenti, hanem olyan lehetőségek megnyitását is, amelyekről korábban álmodni sem mertünk volna. Mária példája bátorítás mindenki számára, aki hasonló lépésen gondolkodik, hogy bátran vágjon bele az új kihívásokba, hiszen az új út nemcsak szakmai, hanem személyes fejlődést is hozhat.