Gyógypedagógiai asszisztensi munka, mint hivatás: Egy hallgató inspiráló önreflexiója
A Te Szakmád Felnőttképző Intézményünkkel nem csupán tudást kínálunk, hanem olyan lehetőségeket is, amelyek gyökeresen megváltoztathatják résztvevőink életét. Egyik végzős résztvevőnk, Szórádi Vanessza önreflexióját szeretnénk megosztani. Ez az írás bepillantást enged abba, hogyan vált a Gyógypedagógiai asszisztens képzés nemcsak szakmai fejlődésének, hanem személyes útkeresésének is meghatározó mérföldkövévé.
„Hiányozni fog a képzés…”
Először is kezdeném azzal, hogy hiányozni fog a Gyógypedagógiai munkatárs tanfolyam… Már-már hozzászoktam a munka utáni heti két előadáshoz. Egyáltalán nem bántam meg, hogy belevágtam. A topikok egytől-egyig érdekesek voltak számomra, főleg a gyógypedagógiai rész. Mindig is közel állt hozzám a pedagógia, így örültem, hogy rátaláltam erre a tanfolyamra, és kipróbálhattam benne magam élesben.
Tetszett a tanárnő nyugodt, kedves stílusa, lényegre törő magyarázatai. A PowerPoint-bemutatók könnyen követhetők voltak, sok képes magyarázattal és teszttel.
Gyakorlatom során egy általános iskolában dolgozhattam, ahol integrált nevelés során SNI és BTMN tanulókkal foglalkozhattam. Egy autista kisfiú mellé kerültem asszisztensként. Az egy hét alatt általa megtapasztalhattam azt az örömöt és büszkeséget, amit akkor éreztem, amikor képes volt átlépni a saját határait és fejlődni egy adott feladatban. Rájöttem, hogy a türelem, empátia és pozitív hozzáállás kulcsfontosságú tényezők az esetében.
Ezenkívül részt vettem ebédeltetéseken, bábszínházi látogatáson és úszás kísérésen is. Szerencsére megfelelőnek bizonyultam, mert munkát is ajánlottak az adott intézményben, szóval bizakodva nézek a jövő felé.
Részt vettem fejlesztő órákon is egy gyógypedagógus kíséretében, ahol jegyzeteltem, és nagyon sok új ismeretre tettem szert. Komolyan fontolóra vettem, hogy továbbtanulok a gyógypedagógia szakirányon az egyetemen.
„Nem könnyű munka…”
Mindezek mellett nem könnyű munka. Bár sok a tanszünet, és szabadak a hétvégék, de amikor tanítás és felügyelet zajlik, 110%-ban a pedagógus figyelmének a diákokra kell összpontosulnia. Ez mentálisan nagyon megterhelő, így szükségessé válik a szünidő.
Rengeteg az összeegyeztetésre váró feladat, mint például a szakkörök, sporttevékenységek és a hazamenési időpontok összehangolása. Emellett számos iskolai program van, amely szervezést igényel, például kacatvásár, gyümölcskóstolás, fotózás – ezekben is részt vettem.
Úgy gondolom, hogy nyolc év irodai tevékenység után jól döntöttem, amikor váltottam, már csak az egészségem érdekében is. Az ülőmunkát felváltotta az ügyintézés, ami néha külső helyszíneken zajlik.
„Minden gyermek egyedi…”
Szembesültem azzal, hogy minden gyermek egyedi, és mindegyikhez másként kell viszonyulni. Az ő saját „szeretetnyelvükön” keresztül kell közeledni hozzájuk. Elsős osztályt kaptam, így még az ismerkedés fázisában sokszor felelevenítettük az óvodai emlékeket. Az iskolai rendezvények is meghatározóak számukra és számomra is; asszisztensként teljes mértékben ki kell vennem a részem, és átadni a nevezett értékeket.
Célom, hogy olyan szakember legyek, aki inspirálja és támogatja a tanulókat abban, hogy kihozzák magukból a legjobbat.
„A hivatás szívvel-lélekkel végezhető…”
A megszerzett tudásomat és tapasztalataimat szeretném továbbfejleszteni és elmélyíteni a jövőben. További szakmai képzéseken és tanulási lehetőségeken keresztül kívánom bővíteni a repertoáromat. Rájöttem, hogy a gyógypedagógia nemcsak szakma, hanem hivatás – ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni.
Asszisztensként rengeteg lehetőségem van kapcsolatokat építeni nemcsak a diákokkal, hanem a szülőkkel, tanárokkal és más szakemberekkel is. Azt is észrevettem, hogy pedagógusként nagyobb tisztelet övez; felnéznek rám a szakmám miatt. Amikor elismernek, és a munkámat értékelik, az nagy belső elégedettséget és motivációt nyújt számomra. A sikeres helyzetek és a pozitív visszajelzések segítenek önbizalmam növelésében és önértékelésem erősítésében.
Szívből gratulálunk Vanesszának a sikereihez és a pozitív szakmai fordulathoz, amit elért!
Reméljük, hogy története másokat is inspirál arra, hogy elinduljanak a saját fejlődésük útján.
Ha úgy érzed, te is szeretnéd kipróbálni magad egy ilyen képzésben, ne habozz – jelentkezz hozzánk!
Tetszett ez a bejegyzés? Oszd meg velünk a gondolataidat kommentben!